2016. október 9., vasárnap

Mit csináljanak a kolis szerelmesek?


Gondoltam a tervem a heti pár blogbejegyzésről meghiúsulni látszik, ha rá se nézek magára az oldalra. Viszont naponta eszembe jutott, hogy talán előnyös lenne írni valamit, mert ugyancsak szerény tartalommal rendelkezik szegényke, úgyhogy 'asszem' ezért is vagyok itt most.
Mármint félreértés ne essék, nem kényszer ez. Folyton van ötletem, de most megosztom, ami talán legtöbbet kavargott a fejemben.


Mint ahogy az a címből is látszik, a téma adott - jaj a szerelmesek.



Amikor párokra gondolsz, biztos egyből az ugrik be, hogy együtt nevetnek, dumálnak, csókolóznak és néznek valamilyen romantikus filmet az ágyban, a párnák és takarók - na meg egymás karjai közé - borulva. Legalábbis nekem ilyesmi van a lelki szemeim előtt, amikor azon gondolkozok, milyen lenne, ha egy városban laknék a barátommal.



Mert mit tud csinálni az, aki viszonylag messze él a párjától?


Az gondolom adott és egyértelmű, hogy a távkapcsolatban élőknek a legkényelmesebb megoldások közé tartozik, hogy viszonylag hamar hazavarázsolja az egyik fél a kiszemeltjét, ugyanis megunják a városban járkálást, vagy valóban olyan távolságban laknak egymástól, hogy eleve több napra utazik a másik.



De ha olyan szélsőséges helyzetet nézünk - ami valójában kevesebbeket érint, de elképzelhető -, mint például az, ha az egyik fél kollégista, a másik viszont nem abban a városban él, vagy csak szimplán nem adott a lehetőség, hogy csak úgy hazacipelje élete értelmét, akkor valamelyest megfeleződik azoknak a lehetősége, amit csinálni tudnak.
Okozza ezt, hogy neked időben haza kell érned (kollégiumhoz még nem szükséges, tehát naponta megtehető, de buszjárattól függő kilométerekre laksz), neki pedig kötött beosztása van, mikor és meddig hagyhatja el hétköznapokon a drága kis ideiglenes otthonát. 


(Gondolom mindenki számára, aki szerény blogomat olvassa jelenleg, feltűnt, hogy a szélsőséges példa ötlete nem a szörnyen mély fantáziám csodálatos szüleménye, hanem saját tapasztalat, még pedig jelenlegi. DE, mindettől függetlenül minden olyan párocska tudja alkalmazni ezt a módszert, ahol a kollégium akadályozni tudja a teljesen szabad mozgolódást)





LIFE HACKS:


  1. Az elsők, amik mindenképp eszembe jutnak, a további sablonos, minden pár által ellőtt randiötleteken túl, ha egy kis magányra vágytok, az eldugott helyek a városban/annak szélén. Ahol a madár se jár. Persze egy bő két órás találka alkalmával nem mindig van idő ókori romokat kutatni randi gyanánt.



  2. Ugyan ritka, de nem elképzelhetetlen találni olyan kávézót/gyorskajáldát, ahol a pincérek képesek nem egész idő alatt a nyáladzó párt kísérteni a szemeikkel. (Máig nem értem másoknak mitől lesz ez jobb, vagy csak szimplán félnek, hogy ellopjuk az asztaldíszt, nem tudom...) Minden városban van legalább egy ilyen hely, találd meg!



  3. És végül szerény személyem kedvence, ami miatt elkezdtem írni ezt a bejegyzést; Koli mozi!
    Tudom, elsőre furcsán hangozhat, de igen, ez egy igazán jó ötlet, főleg télen, mikor még a "séta a városban" is kilőve. Ugyan a barátod/barátnőd szobájába nem mehetsz be, de péntek délután, amikor a diákok 98%-a igen hamar el is hagyja a helyet - mert hát ki ne akarna hazamenni? -, akkor az üres koli termei csak a tiétek. A bent lakó párod minden bizonnyal laptopot/tabletet is tart magánál, a konyhán lévő mikrót pedig tutira használhatjátok egy kis popcorn készítésre. Üljetek be egy üres helyre, toljatok össze néhány széket vagy kanapéra fel és indulhat a filmezés, akárcsak otthon! ;)


A későbbiekben körüljárom azt is, milyen randi ötletek vannak egy városon belül, időhöz kötve. 
Puszi, 
Jess.

2016. szeptember 11., vasárnap

Kicsit a blogról is


Miről is fog szólni a blogom? Így két bejegyzést követően talán illene bemutatkoznom, írni kicsit arról, minek is kezdtem - a világban már sokadikként - én is az írásba;


Nem új dolog ez nekem, bár az első posztból ez is kiderül. Eléggé kicsinek mondható voltam, amikor már lelkesen tevékenykedtem a neten egy virtuális nyuszi-nevelde létrehozásának érdekében - azért igen nagy sikerrel! Lehettem úgy bő 12 éves, de lehet sokat is mondtam, mikor hozzám hasonlóan igen józan gondolkodású gyerekek úgy gondolták, a legszórakoztatóbb dolog lehet az életben egy kattintással venni, majd egy következővel már meg is etetni egy - amúgy sosem létezett - nyulat. Elmés elgondolás volt, mit ne mondjak. De hát mit lehet tenni, alkotni akartam az online világban - azt hiszem meg is tettem, maradandó emlék az emberiség számára. Az irónia egyébként csodás találmány, imádom is használni, úgyhogy csak óvatosan a komolysággal a blogomon.



  Felszínes tervek a jövőre nézve;

  • Blogolás szerény személyem elképesztő mindennapjairól
  1.  E-kategóriába tartoznak; a kis történeteim
  2. Kisebb jelentőséggel bíró írásaim (versek, idézetek, novellák)
  3. Képek-videók arról, merre jártam, mit csináltam
  • Egészséges életmóddal kapcsolatos terveim/tippjeim   
  • Tippek/"Life hack"-kek  - ehhez tartozó leírások    
  • Bármi, ami még ezután kipattan a drága kis fantáziámból



Most, hogy a tisztán látás érdekében nagyjából körülírtam a helyzetet, áttérnék arra, milyen mélységben és gyakorisággal posztolok, na meg, hogy mit is;


Teljes mértékben én-függő. Sajnos az időm sem engedi meg mindig, hogy írjak - sok blogom látta már kárát, de igyekszem ezt fejleszteni. Mivel az iskola, párkapcsolat, "városozás" és megannyi más szerves részét teszi ki az életemnek, valószínűleg sok ilyen jellegű posztot láthattok majd tőlem - persze bizonyos keretek között. Értem ez alatt, hogy nyilvánvalóan a segítséghez - legalábbis közel - elegendő mennyiségű információt adok, de azért egészséges határok mellett. Szépek és jók a szókimondó emberek, de lehet nem mindenkit tesz szörnyen kíváncsivá a tudat, hogy a túloldalon gépelő emberkének a mamája vajon milyen színű bugyit hord.

Ezeket szem előtt tartva hozom majd a dolgokat, ahogy ihlet jön, de azért előreláthatólag heti felállásban is több alkalommal.
Régi, kínos történetektől kezdve egészen maiig, mindenféle engem és barátaimat is érintő helyzetekkel - olyanokkal, amik mások számára is segítő szándékúak lehetnek. Vagy jót röhögnek.


Remélem mindenki élvezni fogja az itt eltöltött idő alatt a posztjaimat! :)
Hamarosan jelentkezem, puszi, Jess.



Kávézó varázsában

Drága kis városkámban van egy kávézó. Egész kis hangulatos, vintage, retro stílusban. Elvarázsolt a hely szépsége, tele virágokkal, meseszép díszítőelemekkel. Úgyhogy lőttem is pár képet róla - valószínűleg ezt már megszokhatták.

Igazából nem tudom.


Sosem voltam jó a blogolásban. Valahogy hamar ráuntam. Magam sem tudom miért, de így volt. Erőlködtem, próbálkoztam, de nem volt az igazi. Talán azért, mert egész kicsi voltam. Mégis mindig nagyon szerettem írni, tudatni akartam a világgal nagyon sok mindent. Ez az érzés valamiért megragadt, ezért vagyok itt ismét. És terhelem az internetet szerény személyemmel. Nem, nem tervezek semmi költői megfogalmazást - talán majd egy másik posztban -, nem az én stílusom, legalábbis általánosságban. 
De milliószor megfogalmazódott már a fejemben, miért kéne blogolnom, és bár túl sok ésszerűség nem volt bennük, elég józan gondolatoknak tűntek - mivel piásan sose jut ilyesmi eszembe, pedig az gyakran van. 
Na jó, vicc volt. 
Félig.